Magamo álma

Valaha nagyon régen élt egy kicsiny-kis faluban egy parasztlány. A neve az volt, hogy Magamo. Magamo nagyon szép, kedves, tehetséges, okos, és jószívű volt. Mindenki nagyon szerette. Imádta az állatokat és a kisgyerekeket. Egyszer egy borús napot hatalmas földrengés tört ki és a házak tetei beszakadtak. Magamo kirohant az utcára és elszörnyedve nézett körül. A sok összetört ház és a rengeteg szenvedés láttán úgy összeszorult a gyomra, hogy megszédült, és rá jött a hányinger. Miután magáhoztért észrevette, hogy a földön fekszik és mellette parázslik a tűz. Ijedten kirohant de amint kiért megnyugodott. Csak álmodott. Az egész földrengés, csak álom volt. Azután visszafeküdt aludni. Reggel felment a hegyekbe gyógynövényeket szedni. Mikor egy fennsíkra élt gyermeki nyöszörgést hallott, és egy parancsoló hangot. Meg ostorcsattanást. Félve átbújt a bokron és benézett. Elszörnyedt azon amit látott. Három démon volt ott. Egy felnőtt, aki az ostort tartotta. Hosszú szőke haja volt és tűzvörös szeme. A másik, aki egy gyerek volt ő csak ült, de nagyon ijedten nézett a legkisebbre, aki kb. 5 éves lehetett. Kicsi lányka volt, fekete hajjal, aranyos pofival és szintén tűzvörös szemmel. Szegényke ő volt az, aki nyöszörgött, mert a hosszú szőke hajú nő állandóan parancsot adott neki, és ha nem tette meg, akkor rá vágott egyet a kislány hátára. Szerencsétlen gyerek már csurom véres volt. Magamo ijedtében rálépett egy ágra, ami hangos reccsenéssel eltört. A nő odatartotta kardját és odaszólt:

 - Ki az?

Erre Magamo előbújt, mert megijedt, hogyha elfut a démonnő biztos követte volna és akkor megöli. Szegény Magamo itt bármit csinált volna a frászt ígyis - úgyis ráhozták. Odaugrott a démonnő a lányhoz és ráförmedt:

 - Te meg mit keresel itt?

 - Hátt én… Én csak… Erre jártam és eltévedtem. - hebegett Magamo.

 - Anya nyírd ki! - szólt oda mosolyogva a nőhöz a kislány.

Úr isten! Szerencsétlen gyerek. Micsoda élete lehet már ilyen szülőkkel? Gondolta Magában Magamo. Bizony elég rémes élete volt szegény gyereknek, de erről ő semmit nem tudott. Azt hitte az anyja csak játszik vele, és nem bántani akarja. Magamo csak hebegett azután egy nagyot sikított. Szegény kislány ijedtében leesett a fáról, amin épp csücsült.

 - Jujj! Ez meg mi volt?! - kérdezte ijedten a kislány.

 - Nyugi hugi! Csak az a lány sikított, aki épp itt leskelődött. - szólalt meg az idősebbik lány.

 - Te jó ég! Remélem anyuci nem bántja! - szólalt meg ijedten a kislány.

És elkezdett rohanni anyja felé.

 - Anyu, anyu, anyuci! - kiáltozta a csöppség.

 - Mi az törpicsek? - kérdezte meglepődve az anyja.

 - Mami ugye nem bántod ezt a nénit? - kérdezte ijedten a kislány.

 - Ugyan miért ne bántanám? - kérdezte meglepődve az anyja.

 - Lécci ne bántsd! - kezdett el sírva könyörögni a fekete hajú törpe anyjának.

És erre a nő, aki tartotta fogságban Magamo-t így szólt:

 - Nah jó! Most az egyszer elengedlek, de jól jegyezd meg! Ha még egyszer ide merészkedsz véged! - mondta gonoszul a démonnő.

Magamo ijedten egy szó nélkül elrohant. Gondolta magában: "De jó hogy elengedett! Nem is hittem volna, hogy az a kislány így tud hatni rá!" Mikorra végzett a gondolattal magában egyszer csak megállt. A kislány állt az útjában.

 - Mit keresel itt? - kérdezte Magamo.

 - Gondoltam lekísérlek! - szólt mosolyogva a kislány. - Anyuci elengedett.

 - Rendben gyere csak! - válaszolt mosolyogva Magamo.

To be continued...